A Koala Olvas könyves blog első képregényajánlójában hazánk egyik első népszerűbb közönség finanszírozású művét volt módomban ajánlani a mai napon. Ha szereted a zombis - humoros könyvet, akkor nem fogsz rosszul járni vele. Az alábbi könyvajánlóm szponzorált bejegyzés, amelyet a Corvina Kiadó támogatott. FIGYELEM! Az ajánló helyenként spoilert tartalmazhat!

/ Az írás eredetileg 2018. júniusában jelent meg a Pannon Café Blog oldalán! /

A tavaly [2017] novemberében jelent meg a kultikussá vált képregény 3 év várakozás után. 2014-ben ugyanis Csepella Olivér kért támogatást a készülendő első könyvéhez, amelyhez sikerült rövidebb idő alatt összehozni. A kitűzött összegnek végül több, mint kétszeresét sikerült összekalapoznia közösségi finanszírozásból és ígérte, hogy következő év karácsonyára elkészül a zombis-nyugatos könyvével. Ebből az egy évből lett három, melynek eredményéről itt olvashattok.

A Nyugat+zombikba úgy kezdtem bele, hogy előtte évekig nem olvastam semmilyen képregényt, mivel a DC/Marvel háza táján lévők nem igazán voltak az én stílusom. Frissen érettségizett könyves bloggerként érdekelt és kíváncsi voltam, hogy Csepella Olivér néhány társával mit tudott kihozni a Nyugat folyóirat kemény magos íróival, költőivel és egy nagy csapat zombival (táltossal az élükön).

A történet szerint a New York Kávéházban vagyunk, ahol a Nyugat folyóirat első nemzedékének néhány tagja éppen előszületésnapot tart. Középpontban többek közt Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Ady Endre, valamint az előszületésnapos Babits Mihály kalandja áll, ahol a nyugatosokon, Katán, a pincérnőn és tulajdonoson kívül mindenki zombivá válik az épületben. Innen kezdődik igazán az izgalmasabb és humorosabb rész. A könyv további részében megtudhatjuk, kihez kerül közelebbi viszonyba a pincérnőnk, mi történik szegény Tóth Árpáddal (avagy a kölyökkel, ahogy Frici hívta), illetve milyen is valójában Kosztolányi, mikor izgul!

Számomra élmény volt olvasni a képregényt, mivel a történet kétharmada jól felépített, poénok jó helyeken csattannak el. Egy részükhöz igaz, hogy kell egy alap irodalmi tudás, hogy értsük a csattanásokat benne. Addig a részig imádtam, amíg elő nem jött Ady Endrén keresztül a Táltos. Ettől a ponttól érződött számomra, hogy a Halisten Stúdió (Csepella Olivér és öt volt egyetemista barátjának csoportja, akikkel írta és rajzolta a könyvet) kicsit elsietve vagy az írói fáradtság hatására fejezték be idejekorán a történet maradék egyharmadát. Innentől már nem annyira állt össze a cselekményszál nálam. Lehet, hogy azért éreztem így, mert nem annyira jönnek be az ilyen The Walking Dead-feelinges szálak. De aki olvasta a könyvet és más véleményen van, az nyugodtan fejtse ki kommentben!

Végezetül mindazoknak ajánlom, aki szereti a humorral egybekötött zombis történeteket, illetve nem riad el a sárga-fekete-fehér kombinációs képregényektől! Mindenkiképpen olyan olvasótársat válassz, aki jártasabb a magyar irodalomban vagy éppen legyél könyvtár/net közelben egyes poénok megértéséhez!